|
 |
|
|
... fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem :
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó :
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém : Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... markom,
de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... között, és minden élettani szabály dacára sem melegedtem fel. De ki sem fulladtam.
A matuzsálem platán közelében utolértem az ellent. Nem bocsátkoztam közelharcba.
Rászegeztem a markomban szorongatott stukkert. Mozdulatomat elegánsnak éreztem.
A vagány megtorpant, majd térdre roskadt és összegörbült, ereje fogytán.
A pisztolymarkolattal leütöttem, hadd pihenjen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... időt vesz
mindössze igénybe -, hogy amikor a boldogtalan Károlyi Mihály 1918-
ban Belgrádban járt, egy Franchet d'Esperay nevű francia tábornok azt
mondta neki: ,,Itt a markomban tartom a románokat, a szerbeket és a
szlovákokat. Ha maguk nem engedelmeskednek, akkor magukra
eresztem őket." Itt a magyarázata ennek a kérdésnek. Mi, akik itt
álltunk,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült ö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... időt vesz
mindössze igénybe -, hogy amikor a boldogtalan Károlyi Mihály 1918-
ban Belgrádban járt, egy Franchet d'Esperay nevű francia tábornok azt
mondta neki: ,,Itt a markomban tartom a románokat, a szerbeket és a
szlovákokat. Ha maguk nem engedelmeskednek, akkor magukra
eresztem őket." Itt a magyarázata ennek a kérdésnek. Mi, akik itt
álltunk,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg.
Hogy ellöktem magamtól a gyönyörűséget.
Tévúton jártam, azt hittem buta eszemmel.
Úgy őrzöm meg, ha elküldöm hideg fejemmel.
Ha nem tartom markomban a fénylő aranyat.
Ha eloltom magamban az izzó parazsat.
Ha nem érintem meg, nem esik ki kezemből.
Ha messze van tőlem, nem bukok a nyeregbő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... majd az éj fest?
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágra.
Talán túlzónak találod soraim, de én tudom mi zajlik bennem,
neved harsogja éjjel - nappal, csontom, idegeim, lelkem!
Rád gondolva nincs akadály, a lehetetlent tartom markomban,
Álmatlanul vergődöm, ha valamit helytelenül szóltam.
Nem tudom honnan ered mindez, de akarom nagyon!
Puszta pillantásod többet ér, mint tengernyi vagyon..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágra.
Talán túlzónak találod soraim, de én tudom mi zajlik bennem,
neved harsogja éjjel - nappal, csontom, idegeim, lelkem!
Rád gondolva nincs akadály, a lehetetlent tartom markomban,
Álmatlanul vergődöm, ha valamit helytelenül szóltam.
Nem tudom honnan ered mindez, de akarom nagyon!
Puszta pillantásod többet ér, mint tengernyi vagyon..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vállam és seb a markom, de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt! Görcs zsibbasztja a markomat,
De markomban még itt a a szó: a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, kincsem, fegyverem. Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel! Vad dühvel és őrült örömmel!
És védem, mindeneken... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrül... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrül... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad d... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágra.
Talán túlzónak találod soraim, de én tudom mi zajlik bennem,
neved harsogja éjjel - nappal, csontom, idegeim, lelkem!
Rád gondolva nincs akadály, a lehetetlent tartom markomban,
Álmatlanul vergődöm, ha valamit helytelenül szóltam.
Nem tudom honnan ered mindez, de akarom nagyon!
Puszta pillantásod többet ér, mint tengernyi vagyon..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágra.
Talán túlzónak találod soraim, de én tudom mi zajlik bennem,
neved harsogja éjjel - nappal, csontom, idegeim, lelkem!
Rád gondolva nincs akadály, a lehetetlent tartom markomban,
álmatlanul vergődöm, ha valamit helytelenül szóltam.
Nem tudom honnan ered mindez, de akarom nagyon!
Puszta pillantásod többet ér, mint tengernyi vagyon..... |
|
|
|
|
|
